Bejegyzések

Valamikor régebben

Tudni kell rólam, hogy rengeteget költöztem, és tizenegyedikben váltottam iskolát, a két iskolámban pedig máshogy számozták az osztályokat, tehát én kétszer voltam papíron tizenegyedikes. Már leérettségiztem egyszer álmomban, de valamiért visszamentem az előző középiskolámba, beiratkoztam a végzős évfolyamba, és le akartam érettségizni újra. Nem is értettem, hogyan kerülhettem a régi osztályomba, hiszen attól, hogy máshogy számozták, még egy évben érettségiztünk le. Nem éreztem jól magam a suliban, nagyon hamar rájöttem, hogy nem akarok már megint gimnáziumba járni, nem akarok újra a szüleimmel élni és gyerek lenni, meg megcsillant az értelem az álmomban, hogy nekem van Budapesten egy munkahelyem, és hétfőn dolgozni kell menni, meg egyetemre is járok (vagy legalább is van jogviszonyom), ha Egerbe járok gimnáziumba, akkor ezt nem tudom megcsinálni. Kiiratkoztam az egri gimiből, de valahogy a már Budapesten megszerzett érettségim érvénytelenné vált, így, ha nem tudom záros határidő

Dec. 10., Vasárnap

Egyetemista vagyok, de középiskolás rendszer szerint járunk órákra (tehát kötelező, és a tájékoztatás is olyan, mint középsuliban volt). Négyféle tantárgy van csak, matek, töri, kínai és japán. Én kínai házit írok otthon, a középiskolai kollégiumomban (nem tudok kínaiul egyébként, soha nem is tanultam). Azzal a lánnyal, akivel középiskolában ténylegesen is szobatársak voltunk, már nagyon fáradtak vagyunk a tanulástól. Én megkérdezem tőle, hogy szerinte, ha levágom négy ujjam, visszanő-e? Mert szerintem visszanő. Ő is úgy hallotta, hogy visszanő, ezért egy baltával gyorsan le is csapom őket. Egy picit sem fáj, vagy vérzik, ilyen fehér szivacsos állaga van belülről a kezemnek, csont sincs benne. Egy picit megbánom, amit tettem, mert mi van, ha mégse nő vissza, úgyhogy felteszem a kérdést egy internetes fórumon, hogy visszanő-e, és mindenki azt mondja, igen. Egész éjjel a másnapi történelem témazáróra tanulok. Nem tudom, minek, egy pici értelem ott motoszkál a fejemben, hogy de hát én

szept.29. Péntek

Otthon vagyok, de a házunk nem úgy néz ki, mint a valóságban. Valamilyen érthetetlen okból úgy érzem, hogy az a legjobb dolog, amit tehetek, ha a nagymamámat felaprítom egy darálóval. Így teszek, és a darabjait különböző helyekre teszem: a nagy vázába a nappaliban, a cipősszekrénybe, a porszívó porzsákjába, a spajzba... Aztán, mint aki jól végezte dolgát, lefekszem aludni. Reggel mindenki a nagymamám keresi. Én "megtalálom" az egyik pakkot a ledarált testéből a vázában, teljesen kiborulok, és nyugtázom, hogy remek alakítást nyújtottam. Felhívjuk a rendőrséget, segítek nekik megkeresni az összes többi darabot. Senki nem gyanakszik rám, pont úgy viselkedek, ahogy ilyenkor bárki viselkedne. Minden mozdulatomra betegesen odafigyelek, és baromira meg vagyok elégedve a képességeimmel. A rendőrök elmennek, elviszik a nagyim összes darabját, a tárgyakkal együtt, amikbe beleraktam. A családom is eltűnik valahová. Egyedül maradok a házban. Eszembe jut, hogy nincs már nagymamám, me

Jó ég tudja, mikor

Egyik egyetemi feladatom volt, hogy egy héten keresztül minden egyes M1 híradót megnézzem, és készítsek egy statisztikát arról, hogy mit láttam. Nos, én mentálisan stabilnak tartom magam, akit ilyen béna, szájbarágós trükkökkel, amiket az M1 híradó alkalmaz, nem lehet befolyásolni. Tévedtem. Egyik éjjel álmomban felkeltem, elolvastam az üzeneteimet, láttam, hogy írt a főnököm, hogy ma elegánsban kell menni dolgozni. Magamra rántottam a vizsgaszettem, és tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy aznap fontos delegáció jön. Kicsit elkéstem, nem tudtam magassarkúban futni a busz után. Mire beértem, már mindenki össze volt terelve, a vezérigazgató beszélt. Nem különösebben érdekelt, hogy mit, sok ilyen "nagy bejelentést" néztem már végig, mindegyik dögunalom, de a végén legalább van torta. Itt nem kaptunk sütit, viszont a végén az igazgató bemutatta nekünk Soros Györgyöt, és átadta neki a mikrofont. Soros elmagyarázta, hogy a nyílt társadalom érdekében mindannyiunkat kirúg, mivel m

Júl. 30. Vasárnap

A Móriczon lakom albérletben az egyik legjobb barátnőmmel. A felettünk lévő lakásban két másik haverunk lakik. Az ablakunk a 47-es megállójára néz. Valamiért ki akarunk rakni valami politikai hirdetést a két házra, arra már nem emlékszek, hogy mi volt rajta konkrétan, csak arra, hogy polgárpukkasztó. Kimászok az ablakon, hogy megfelelően tudjam rögzíteni, de közben becsukódik az ablak, úgyhogy a kis wc-ablakon mászok be, és majdnem leesek. Közben a komplett Körtér azt nézi, hogy mit csinál ott az a négy idióta (mi). Ezek után valami alföldi faluban vagyok, egy késdobáló kocsmában bulizunk, ott van anyám is. Benn a kocsmában gyújtunk rá, de nálam nem az a cigi van, amit általában szívok, hanem az, amit egyik munkatársam szokott szívni. Kinn van egy játszótér, mindenre felmászok, amire csak lehet. Egy szemvillanás alatt otthon vagyok az albiban. Valaki lelopta a plakátunkat, és kifosztotta a lakást. A bútorokat is elvitte, de mivel az ágyat, az asztalt és a tévét meghagyta, ez engem n

Júl. 27. Csütörtök

A nyolcadik kerületben lakom, a Lujza utcában egy omladozó falú házban, a harmadik emeleten. Két olyan haverom a lakótársam, akikkel soha, semmilyen körülmények között nem költöznék össze, bármennyire is bírom őket. Nyár van, este hét, nagy meleg. Egy padon heverészek, nyugi van. Rámköszön egy volt gimis tanárom: egy pici, alacsony nő, kedves és aranyos, legalább is amennyire emlékszem rá a való életből. Összetegeződünk, csatlakozik hozzám a padon heverészésben, egy ember belenyúl a táskámba, de nem talál benne semmit, amit érdemes lenne ellopnia, ezért tovább áll. Az egészet érzékelem, de nem szólok rá, mert minek. Felmegyünk a tanárommal a lakásomba, a lakótársam akkor megy el. Megiszunk két üveg bort, közben az évfolyamtársaimat meg a volt tanáraimat beszéljük ki. Mire végzünk ezzel, már csak éjszakai buszok járnak. Kiszaladunk az egyikhez, hogy akkor most megyünk bulizni, de az orrunk előtt megy el a busz. Csupa rossz arcú ember van az utcán, és minket méregetnek, elkezdenek szé